Az engedékenység az a képesség, hogy felmentse vagy megbocsássa mások hibáit vagy hibáit. Ezt a szót gyakran használják a katolikus teológián belül, ahol a megbocsátás egyik formájaként határozható meg, amelyet a hívő bűnei kapcsán az egyház közreműködésével nyer.
Fontos megjegyezni, hogy ellentétben azzal, ami a bűnbánattal és a megbékéléssel történik, az engedékenység nem vezet a bűnök megbocsátásához, csak átmeneti felmentést kínál az elkövetett bűn alól. Ebben az esetben az engedékenységet csak a pápa, a bíborosok és a püspökök adhatják. Bár az engedékenység nem része az egyház hét szentségének, a keresztény elvek elsődleges szempontját képviseli.
A türelmet olyan erénynek tekintik, amely más értékekkel, például kegyelemmel, nagylelkűséggel és toleranciával társul, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy olyan képességeket erősítsenek, amelyek segítenek elfogadni és megbocsátani más egyének cselekedeteit. Az engedékeny ember szimpatikus mások gyengeségeivel szemben, rugalmasabbnak tartja azt a tekintélyelvű személyt, aki nem bocsát meg mások kannáinak.
A türelem a megbocsátás révén a szeretet megmutatásának egyik módja. Az érzelmi intelligencia szempontjából az igazán fontos, hogy megtanuljunk engedékenynek lenni a megfelelő időben, és ne csak a kényelem érdekében. Például olyan szülők esetében, akik folyamatosan engedékenyek gyermekeik rossz cselekedeteire, kerülik a büntetést. Ezzel a helyzettel szemben súlyos hatósági hibát követnek el. Ugyanez történik, amikor a barátok vagy partnerek figyelmen kívül hagyják a személyes bűncselekményeket, ami alacsony önértékelési problémákhoz vezethet.
Másrészt kényelmes az engedékenység az idősek iránt, mivel állapotuk és saját korukban járó betegségeik miatt korlátozottabbak, ebben az esetben az engedékenység azon alapszik, hogy tudják, hogyan legyen elég türelmes, hogy megértsék ezt. Az idősebb embereknek módjuk van a dolguk elvégzésére, ezért meg kell tanulnod alkalmazkodni a ritmusukhoz.
