A társadalmi integráció egy dinamikus és többtényezõs folyamat, amely azt feltételezi, hogy a különbözõ társadalmi csoportokba tartozó emberek (akár gazdasági, kulturális, vallási vagy nemzeti problémák miatt) ugyanazon cél vagy elõírás alatt állnak.
Ez egy társadalomtudományi kifejezés, amely a kisebbségek és a hátrányos helyzetű csoportok elfogadására utal a társadalom fő területén. Ez több lehetőséget kínál, amelyeket egyébként nem kaphat meg.
A társadalmi integráció a társadalmi csoportok keveredése és egyesítése, amelyet a történelem során leggyakrabban a fajok szegregációjában látunk. A szociológia és más társadalomtudományokba való beilleszkedés pontosabban a kisebbségi csoportok, például az etnikai kisebbségek, a menekültek és a társadalom hátrányos helyzetű csoportjainak mozgását jelenti a társadalmak fő áramlásába.
Ehhez a társadalomban elfogadott közös nyelv ismerete, a társadalom törvényeinek elfogadása és a társadalom közös értékrendjének elfogadása szükséges. Nem igényel asszimilációt, és nem követeli meg az emberektől, hogy lemondjanak mindenről, ami a kultúrájukkal kapcsolatos, de kultúrájuk egyes vonatkozásainak lemondását igényelheti, amelyek összeegyeztethetetlenek a társadalom törvényeivel és értékeivel.
A "társadalmi integráció" kifejezést először Emile Durkheim francia szociológus munkája révén kezdték használni vagy fejlesztették ki. Ő maga is meg akarta érteni, hogy egyes társadalmi osztályokban miért magasabb az öngyilkossági arány, mint másokban. Durkhiem úgy véli, hogy a társadalom hatalmas erőt fejt ki az emberekre. Arra a következtetésre jutott, hogy az emberek normái, értékei és meggyőződései együttes mássalhangzót alkotnak, közös módon megértik egymást és a világot.
Az ENSZ Gazdasági és Szociális Minisztériuma a következőképpen határozza meg a társadalmi integrációt: „A társadalmi integráció dinamikus és elvi folyamatnak tekinthető, amelyben minden tag párbeszédbe kezd a békés társadalmi kapcsolatok elérése és fenntartása érdekében. ”.
