Ez az emberi elme közvetlen reflexiós képessége saját állapotainak megismerésére. A latin introspicere-ből, ami azt jelenti, hogy "belenézni", etimológiai jelentése az önvizsgálatot önmegfigyelésként vagy megfigyelésként határozza meg ugyanazon személy, vagyis a tudatosság és a saját érzései felé. Az emberi lény az egyetlen élőlény, amely képes önmagára nézni.
Az önvizsgálat vagy a belső észlelés azon a reflektív képességen alapul, amelyre az elmének utalnia kell, vagy tisztában kell lennie saját állapotaival. Amikor ezt a visszatükröző képességet memória formájában gyakoroljuk a múltbeli mentális állapotokra, akkor az úgynevezett "retrospektív introspekció" van; de az önvizsgálat lehet a múlt és a jelen tapasztalatainak ismerete, azok együttes előfordulása és maga az introspektív aktus jelenje.
Az önvizsgálat megmutatja, hogy az ember képes elvonatkozni a környezettől, hogy önmagára összpontosítson, távolságot jelöljön és jobban éljen. Van egy kapcsolat, amely állandó az egész
életen át. Ez a kapcsolat az, amely abból adódik, hogy egyedül vagy önmagaddal.
Nemcsak a másokkal való interperszonális kapcsolatok ápolása fontos, hanem az is, hogy képes-e önmagába nézni az önértékelés javítása, az önbizalom, a belső megértés fokának javítása, a hibák kijavítása és az erények javítása érdekében.
A pszichológia ágában az introspekció olyan módszer, amellyel az alany tudatos tapasztalatait az érzékszervi, az affektív vagy a képzelőerő segítségével írja le. Ezt a viselkedést a terapeutával való interakcióban hajtják végre, aki vállalja, hogy kísérleti úton figyeli az alany tevékenységét. Ez a viselkedéspszichológia által elutasított és erősen kritizált módszer.
Wilhelm Wundt (1832-1920) filozófus és pszichológus volt az, aki kifejlesztette a kísérleti pszichológiát, amelyben elemezte a megfigyelhető viselkedést, miközben a tudatállapotok introspekcióval vagy kontrollált önmegfigyeléssel közelítettek hozzájuk.
Módszere a természettudományokra épült. Példaként említhetjük azt a tanulmányát, amelyet az emberek egy könnyű inger jelenlétében éreztek, amelynek megfigyelései figyelembe vették mind a megfigyelhetőt (reakciójukat), mind azt, amit az alanyok elmondtak nekik arról, amit abban a pillanatban éreztek. Ez lehetővé tette számára, hogy különbséget tegyen szenzációk és érzések között. Sigmund Froid az elme, különösen a tudattalan elemzésével is foglalkozott, de a szabad asszociációt és az álomelemzést használta módszerként. A szabad asszociáció az önvizsgálat egyik formájának tekinthető, és abból áll, hogy az alanynak minden korlátozás nélkül meg kell mondania, mi jut eszébe, annak a pszichoanalitikusnak az irányításával, aki ezeket az asszociációkat értelmezi, hogy felfedezze, mi van a tudattalanban "tárolva".
