A jazz olyan zenei műfaj, amely a 19. század végén jelent meg az Egyesült Államokban, és azonnal elterjedt az egész 20. században. Szembetűnő vonásai közé tartozik az improvizáció és a nagyon markáns ritmus, amelyet bemutat. Ez a főleg a fekete fajjal azonosított zenei irányzat folyamatosan asszimilálta a többi zenei irányzatot, még a legfurcsábbat is, és más műfajokkal is keveredett, és más nagyon népszerű zenei áramlatokat generált, mint például a rock and roll, és amelyek később függetlenül a jazzhez.
Megjelenésének első éveiben megnevezése az alábbiak között változott; Jaz, jas, jasz és jascz, míg a kifejezés eredetét illetően szintén nincsenek bizonyosságok, mivel egyesek szerint Afrika származik, mások az arab világból származnak, mások szerint a vaudeville-hez tartozik. A kifejezést az amerikai szlengben még a nemhez is kötik.
Az első jazzlemezt került rögzítésre 1917- ben New Yorkban a eredeti Dixeland sávot, úgy az úttörő felállás, amikor jött a terjedését jazz egy hatalmas méretű.
Az ilyen típusú műfaj alapvető jellemzője tehát az előadások tolmácsolása a partitúra elolvasása nélkül, vagyis az improvizáció a jazz létének alapja és oka. A jazzben az improvizáció azt feltételezi, hogy a szóban forgó előadó minden előadásban egy bizonyos harmonikus szerkezet alapján szabadon újrateremti a témát, vagyis a jazzben a zene inkább arra esik, aki előad, mintsem arra, aki komponál. Eközben az improvizációnak ez a kérdése egyrészt lényegesen megkülönböztette a jazzt a többi zenei stílustól, például a klasszikus zenétől, és azt is, hogy mi vezetett a tömeges kereskedelmi jelenléttől való eltávolodáshoz.
Hagyományosan a jazzt olyan zenei formációk révén adják elő, amelyekben egyetlen hangszer kiemelkedik ritmikus szakasz és valamilyen harmonikus hangszer kíséretében. Ugyanez változhat, vagyis szólisták nélkül, kíséret nélkül, triókon, kvartetteken és az úgynevezett Big Bandeken keresztül.
A legkiválóbb művészek: Louis Armstrong, Jelly Roll Morton, Sidney Bechet, Buddy Bolden, Oliver király.
