A "limbus" eredetéből származik, a kereszténység szerint ez az a hely, ahová azok a lelkek járnak, akik gyermekként meghalnak, anélkül, hogy megkapták volna a keresztség szentségét. A bibliai szóváltás az a hely, ahol az ókori pátriárkák és az emberiség üdvösségére váró szentség elveszett lelkei vannak. A gyermekek esetében, amikor megkeresztelkedés nélkül meghalnak, az úgynevezett eredeti bűnt hordozzák, annak ellenére, hogy nem szenvedtek saját bűnöket, és nem ítélhetők meg. A pátriárkák esetében ez az a hely, ahol a keresztre feszítéssel megváltás előtt elhunyt szentek lelke Jézus Krisztus által haláluk után megmenekült.
Latin-Amerikában azonban a "féktelen helyzetben" kifejezés köznyelven ismert egy olyan személy számára, aki minden figyelem nélkül elvonja figyelmét a körülöttük történtek miatt, általában azok, akiknek nincsenek ismereteik vagy egy konkrét ügy, amely közvetlenül érint.
A limbót olyannak is meghatározzák, amely valaminek a szélén vagy határán van, főleg a ruha végén. Anatómia esetén a limbust az emberi test valamilyen részére utalják, például köröm limbusra, alveoláris limbusra stb. A csillagászat esetében ott van a csillag végtag, amely egy adott csillag képének éle, amely kevésbé világos, mint a középső része. A műszerek esetében a limbus egy vésett skálával ellátott lemez, amelyet arra használnak, hogy meghatározzák a mozgó index helyét a különböző eszközökben.
Az irodalom területén azokra a kifejezésekre használják, amelyek ma már nemcsak az elmesélt történetek tereként foglalnak el bennünket, hanem a különböző művek címeként is, például a 20. század egyik legfontosabb művének esete, amelyet angolul írtak Aldous Huxley "Bátor új világ".
