A Ludopatia a latin ludus-ból származik, ami azt jelenti, hogy "játszom" vagy "játszom", és a görög kacsa szó, amely szeretetet, betegséget vagy szenvedélyt jelent. A játék visszafordíthatatlan késztetésének mutatja be, függetlenül annak következményeitől és a megállítás vágyától. Impulzuskontroll-rendellenességnek számít, ezért az Amerikai Pszichológiai Egyesület nem tartja függőségnek.
Tekintettel a kifejezés kóros konnotációjára, a klinikai gyakorlatban szerencsejáték-függőségként értelmezhető és összhangban áll az "elektronikus játékok vagy szerencsejátékok kóros függősége" állítással.
Az Amerikai Mentálhigiénés Főiskola 1980-ban hivatalosan 6. osztályként említette a patológiás szerencsejátékot, amikor az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) először rendellenességként felvette a mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvébe, a harmadik kiadás (DSM-III).
A kényszeres vagy kóros szerencsejátékkal kapcsolatos rosszul alkalmazkodó viselkedés játékos, kitartó és visszatérő megnyilvánulást mutat, ami megzavarja a mániás epizód hiányában szenvedő személyes, családi vagy szakmai egyének folytonosságát. Másrészről a WHO Nemzetközi Osztályozása (ICD-10) a kóros szerencsejátékot a szokások és az impulzus rendellenességek kategóriájába sorolja, a kleptomania, a pyromania és a trichotillomania mellett.
A kóros szerencsejátékot olyan különböző tünetek alapján diagnosztizálják, mint például a játékkal kapcsolatos gyakori gondolatok, ingerlékenység, amikor megpróbálják leszokni vagy csökkenteni, és a játékot menekülési mechanizmusként használják.
