A dialektikus materializmus olyan filozófia, amely a tudás és az objektív tárgyi világ kapcsolatán alapszik. Legnagyobb elődei Karl Marx és F. Engels voltak.
A dialektikus materializmust azért hívják, mert a materializmus és a dialektika biológiai egységében épül fel. Materialisztikusnak tekinthető, mert az anyagnak mint a világ abszolút alapjának az azonosításán alapul, és figyelembe veszi a tudatot, mint az anyag nagyon strukturált összetartozását, mint olyat, ami csak az agyat érinti, mint valamit, ami az objektív világ tudattalanja.. Dialektikusnak hívják, mert elismeri a világ tárgyainak és jelenségeinek világszerte fennálló kapcsolatát, valamint ennek mozgását és előrehaladását a benne fellépő belső nézeteltérések következményeként.
A materializmus figyelembe veszi a társadalmi lényt nemcsak mint versenyellenes tárgyat az ember számára, hanem szubjektíven is, az emberi lény történelmi és konkrét gyakorlati tevékenységének tekintve, ez a gyakorlati gondolat tudományos alapot adott a tudás hipotéziséhez, amelyhez a marxizmus társadalomtörténeti szempontból érkezett a szemlélődő materializmus pontatlan megközelítése helyett, amely az emberek közötti kapcsolatot pusztán természetesnek tekintette.
A dialektikus materializmus az anyag elsőbbséggel történő felismerésén alapul, a tudatot másodlagos részként hagyva, és a világot mozgásban lévő anyagnak tekintve, a tudatot az elme tevékenységének is tekinti, vagyis a tudat meghatározni fogja külsőleg az agyban létező és kidolgozott természetes és társadalmi.
