A módszertan kifejezést a racionális mechanizmusok vagy eljárások csoportjaként határozzák meg , amelyeket egy tudományos vizsgálatot irányító célkitűzés vagy célkitűzések sorozatának elérésére használnak. Ez a kifejezés közvetlenül kapcsolódik a tudományhoz, azonban a módszertan más területeken is bemutatható, például az oktatásban, ahol a didaktikai vagy jogi módszertan megtalálható a törvényben.
Számos olyan összefüggés létezik, ahol a módszertan szó használható; A következőre néhány közülük:
A didaktikai módszertan. Minden összefügg a formákkal vagy tanítási módszerekkel, amelyek lehetővé teszik a tanítási-tanulási folyamat sikerét, amely ebben az esetben a tanuláshoz szükséges ismeretek megszerzése, a munka elsajátításának különböző módjainak fejlesztése és megértése lenne, vagy szakma. A tanítási folyamatban alkalmazott módszerek: deduktív, induktív és analóg vagy összehasonlító.
Ami a jogi módszertant illeti, ez olyan tudományágként értelmezhető, amely megkönnyíti a jogtudomány gyakorlatában alkalmazott filozófiai alapokat.
A szoftverfejlesztési módszertan az információs rendszerek tervezésénél alkalmazott technikák, eljárások és dokumentumtámogatások együttesére utal. Fő célja egy sor klasszikus és modern rendszermodellezési technika bemutatása, amelyek lehetővé teszik a minőségi szoftverek fejlesztését, amelyek magukban foglalják az építési heurisztikát és a rendszermodell-összehasonlítási kritériumokat.
A ma alkalmazott szoftverfejlesztési módszerek közül a következők:
Az XP módszertant (extrém programozás) az agilis szoftverfejlesztési folyamatok egyik legismertebbjeként jellemzik, mivel nagyobb hangsúlyt fektet az alkalmazkodóképességre, mint a kiszámíthatóságra.
A Scrum módszertana. Fürge és rugalmas módszertan jellemzi, amely lehetővé teszi a szoftverfejlesztés irányítását, és igyekszik elérni a célját, vagyis a vállalat befektetéseinek megtérülésének maximalizálását. Ez a módszertan az ügyfél számára legnagyobb értékű funkcionalitás felépítésén, valamint a folyamatos felügyelet, az alkalmazkodás és az innováció elvein alapul.
A tudás módszertana olyan elemek sorozatából áll, amelyek lehetővé teszik az ember és környezete közötti megfeleltetést. Ezen belül négy általános módszer található az ismeretek megszerzésére:
A kitartás módszere: ezen eljárás révén az alany abbahagyja az igazságának hinését, és igaznak fogadja el azt a hagyományt, amelyet a hatalom egy csoportja vagy céhe szabott ki. Az a priori vagy intuíciós módszer: ez a módszer becslések szerint az emberek kommunikáció és szabad eszmecsere révén képesek eljutni az igazsághoz; és a felek közötti konszenzus hiányában dilemma merül fel annak megállapításakor, hogy kinek van igaza.
A tudományos módszer: ezzel a módszerrel eloszlatható minden kétség, amelyet a kutató mutat be, mivel ez a módszertan nem hiedelmeken alapszik, csak a kísérletezéssel nyert eredményeken alapszik. A tudós nem fogadja el az információk valódiságát, ha először nem teszi próbára.
A történelem módszertanát olyan technikák és eljárások sorozataként definiálják, amelyeket a történészek az elsődleges források és egyéb bizonyítékok kezelésére használnak, amelyek hozzájárulnak az emberi társadalmak számára nagy jelentőségű múltbeli események kutatásához.
Tudományos módszertan, ezt úgy definiálják, mint azt a vizsgálati eljárást, amelyet főként a tudományon alapuló tudás létrehozásában használnak. Azért hívják tudományosnak, mert az ilyen kutatás empirikus és mérésen alapul, alkalmazkodva az érvelési tesztek sajátos elveihez.
Fontos kiemelni, hogy minden tudományos kutatáson belül négy alapvető elem van: az alany (aki elvégzi a kutatást); az objektum (a vizsgálandó téma); a környezet (a kutatás elvégzéséhez szükséges erőforrásokra utal); és a vége (a vizsgálat által kitűzött célhoz kapcsolódik)
