A mikroszkóp eredete azért következett be, mert az ókorok tudták, hogy az ívelt tükrökön vagy üveggömbökön átnézve vízzel az apró dolgok nagyítással láthatók. Ekkor kezdtek el a tizenhetedik század első évtizedei lencsékkel teszteket végezni a tárgyak nagyobb nagyításának érdekében. Ehhez az első olyan lencsékkel készített eszközön alapultak, amelyek nagy sikereket arattak, a " távcsövet ", amelyet Galileo először csillagászati célokra használt fel 1609-ben.
A 20. század elején ennek gyártása főleg Németországban koncentrálódott, és a következő években fáziskontraszt, fluoreszcencia, holografia, interferencia, röntgensugarak, ultraibolya fény, elektronokkal és protonokkal végzett módszerek kerültek kidolgozásra. Számítógépes mikroszkópokat fejlesztettek ki kvantifikálásra, kvantifikálásra és háromdimenziós elemzésre is, ezek a műszerek számos területet nyitottak meg a mikroszkópia területén. 1660-tól napjainkig az optikai mikroszkóp volt az alapvető pillér a láthatatlanok tanulmányozásában. Bár felbontása az idő múlásával nőtt a lencsék minőségének és a nagyítás erejének javulásával.
A 1930 szubmikroszkópikus világ bővült létrehozása az elektronmikroszkóp, melynek fő különbség, hogy az optikai mikroszkóp a növekedés 1000-szer nagyobb a nagyítás fázisban a megfigyelt anyag kíséretében jobb felbontást kapacitás létrehozására pontosabb meghatározása és nagyítást, a mikroszkopikus világ.
Kétféle alapvető elektronmikroszkóp létezik, mindkettőt egyszerre találták ki, de különböző funkciókat látnak el, ezek:
- Transzmissziós elektronmikroszkóp (MET): ez felelős azért, hogy az elektronokat egy vékony megfigyelendő anyag- vagy szövetrétegen keresztül vetítsék ki, és egy foszforeszkáló képernyőn tükrözzék a képet.
- Pásztázó elektronmikroszkóp (SEM): ez olyan képet eredményez, amely háromdimenziós benyomást kelti. Ez a mikroszkóp három vagy két olyan pontot használ, ahová a minta elektronai érkeznek, amelyek letapogatják a megfigyelendő minta felületét.
A biológia elektronmikroszkópos úttörőinek többsége még mindig életben van, és a legfontosabbak: Albert Claude, Earnest Fullam, Don Fawcett, Charles Leblond, John Luft, Daniel Pease, Keith Porter és George Palade.
