A nyelv valódi megértése nem volt könnyű feladat azok számára, akik életüket tanulmányozással töltötték. A nyelvtanból azonban más tudományterületek is előkerültek, amelyeket apránként hoztak létre az egyes nyelvek megértése érdekében, szem előtt tartva azt is, hogy az egyes nyelvek közötti különbségek miatt a vizsgálat nem minden esetben lesz azonos.
A Morphosyntax egy mondat jelentését tanulmányozza az azt alkotó elemek és a nyelvben betartandó szabályok révén.
Kizárólag a morfológia felelős a mondat minden nyelvi elemének alakjának értékeléséért, feltüntetve annak a szónak a típusát, amelynek megfelel (többek között ige, főnév, melléknév). A szintaxis a maga részéről meghatározza az adott mondaton belüli egyes elemek működését, és végül, amikor a mondatot morfoszintaktikájából értékelik, meghatározható annak jelentése, mindkét szempontot figyelembe véve.
Tehát a morfoszintaxis megfelel a nyelvtan azon ágának, amely egyesíti a morfológiát és a szintaxist, olyan helyzetben, amikor az egyéni tanulmányok, vagyis csak egy mondat morfológiájának vagy csak annak szintaxisának tanulmányozása lehetséges, de vannak esetek, amikor csak mindkettőt (együtt) kell tanulmányozni, és nem külön.
Sok nyelvész megállapítja, hogy a morfológia és a szintaxis kapcsolata olyan szoros, hogy lehetetlen elválasztani őket egymástól, és hogy egy nyelv tanulmányozása során mindkét tudományterület egyesítésével, a morfoszintaxis révén kell ezt megtenni. Példa erre a poliszintetikus nyelv tanulmányozása, ahol egyetlen "szót" fordítanak teljes mondattá.
Másrészt a morphosyntaxot egyedi megoldásként posztulálják, mivel az "elválaszthatatlan" morfológia és szintaxis tanulmányozásának funkcióját tölti be.
Azt mondják, hogy a morfológia létezése vitathatatlan, a szintaxisé is, a morphosyntax pedig annak a ténynek az eredménye , hogy vannak bizonyos nyelvtani szempontok, amelyeket nem lehet teljes egészében morfológiai vagy szintaktikai szempontból tanulmányozni.
Ebben az értelemben vannak olyanok, akik jelzik, hogy a morphosyntax mindkét nyelvtanulás egyesítésén túl mindkettő nélkülözhetetlen társaként működik, ami kiegészíti a vizsgált tárgy megértését.
