A latin magból származó mag a velő, a belső tér, a széf, a szilárdság, vagy valaminek a központi vagy legfontosabb része. Általában a kifejezés különböző területekre vonatkozhat.
Megállapítottuk, hogy a fizikában és a kémiában a mag az atommagnak nevezett atom középpontja, a pozitív töltésű részecskék (protonok) sűrű konglomerátuma , amely az atomtömeg legnagyobb részét tartalmazza.
A csillagászatban a mag a csillag vagy az égitest legsűrűbb és legfényesebb része. Például a Nap magja alapvetően hidrogénből áll rendkívül magas nyomáson és körülbelül 15 millió Celsius-fokos hőmérsékleten, ahol magfúzióval héliummá alakul. A sugárzó energia a magból a Nap felszínére jut, és onnan sugárzik a világűrbe.
Ugyanígy a geológia területén ott van a Föld magja vagy a földi mag, ahol ez a Föld legbelső vagy legmélyebb rétege, 3000 km-től a bolygó közepéig terjed, a szeizmográfiai tanulmányok szerint Két részből áll: egy külső folyadékzóna, 2220 km vastag, és egy szilárd, belső zóna, körülbelül 1250 km vastag. Főleg vasból és egyéb elemekből áll, mint nikkel, szilícium és kén.
A biológiai szférában ez a sejt legelső ősorganelluma, különösen az eukarióta, a sejtmag néven ismert, amely általában a sejt közepét foglalja el, de ez nem mindig így van. Alakja, mérete és száma változó is, például egyes protozoonok plurinukleáltak.
A sejtmag körül egy nukleáris membrán, amely nem más, mint egy kiterjesztése az endoplazmás retikulum. A mag belsejében található egy kolloid anyag, az úgynevezett nukleoplazma, amelyben a kromoszómák és a mag beágyazódnak. A sejtmag az örökletes anyag (DNS és RNS) tárolásának, replikációjának és transzkripciójának molekuláris alapja.
Végül a nyelvészetben a magot tekintik egy kifejezés vagy szócsoport fő elemének. Például a főnévi mondat magja a főnév vagy főnév, az igei kifejezés magja az ige, az elöljárói kifejezés pedig az elöljárószó többek között.