A biológiailag mikroelemnek is nevezett nyomelem bármely olyan kémiai elem, amelyet az élő organizmusok apró mennyiségben (0,1 térfogatszázaléknál kevesebb) igényelnek, általában egy létfontosságú enzim részeként.
A pontos igények fajonként változnak, de a gyakori növényi nyomelemek közé tartozik a réz, a bór, a cink, a mangán és a molibdén. Az állatokhoz mangán, jód és kobalt is szükséges. A szükséges növényi nyomelem hiánya a talajban hiánybetegségeket okoz; Az állati nyomelemek hiánya a talajban nem károsíthatja a növényeket, de ezek nélkül a kizárólag az említett növényekkel táplálkozó állatok saját hiánybetegségeiket fejlesztik ki.
A nyomelem kifejezés a geológiában is megjelenik, ahol az oxigénen, szilíciumon, alumíniumon, vason, kalciumon, nátriumon, káliumon és magnéziumon kívül más olyan elemeket írnak le, amelyek apró koncentrációban termelődnek kőzetekben, vagyis 0,1 tömeg% -nál kisebb koncentrációban. A nyomelem-koncentrációkat általában milliliterrészekben fejezik ki.
Figyelembe véve, hogy a nyomelemhiány a testben elakadt növekedéshez vagy akár halálhoz vezethet, nagyobb mennyiségben való jelenlétük szintén káros. Nyomfémeknek is nevezik.
Az analitikai kémiában egy nyomelem az, amelynek átlagos koncentrációja kevesebb, mint 100 ppm (ppm) atomszámban vagy kevesebb, mint 100 mikrogramm / g.
A biokémiában a nyomelem olyan étrendi elem, amelyre nagyon kis mennyiségben van szükség a test megfelelő növekedéséhez, fejlődéséhez és fiziológiájához. Például a magnézium nyomelem.
A geokémiában a nyomelem az, amelynek koncentrációja kisebb, mint 1000 ppm, vagy a kőzet összetételének 0,1% -a. A kifejezést elsősorban a magmás kőzettanban használják. A nyomkövető elemek kompatibilisek lesznek egy folyékony vagy szilárd fázissal. Ha kompatibilis egy ásványi anyaggal, szilárd fázisba kerül (pl. Nikkel kompatibilitás az olivinnel). Ha nem kompatibilis bármelyik ásványi fázissal, akkor a folyékony magma fázisban marad.
