Általánosságban elmondható, hogy a sötétség a fény hiányát jelenti, ami azt jelenti, hogy az emberek nem tudják megfelelően megjeleníteni a körülöttük lévő tárgyakat, beleértve más embereket is. Másrészt ezt a kifejezést mindig a negatívummal, a gonoszsággal társították. A keresztények számára az ördög és a pokol a sötétség elemei.
A tudomány, a sötétség elérése részben az alacsony szintű a fény. Ahol azok a tárgyak, amelyekből hiányzik a fény, általában kevesebb látható fotont tükröznek, mint más objektumok, így átlátszatlan megjelenést mutatnak.
A költészet számára a sötétséget a szomorúságot, a depressziót, a gonoszt tükröző elemként tekintik. Pszichológiailag a sötétségnek erős hatása lehet, olyannyira, hogy melankóliát, nosztalgiát kelthet az emberekben, különösen azokban az alanyokban, akik depressziós rendellenességben szenvednek. Fontos megjegyezni, hogy a fóbiákban és félelmekben szenvedő emberek számára a sötétség kissé problémás kérdés lehet, mivel fokozhatja ezeket az érzéseket.
Egy művészi szinten, sötétség lehet használni, hogy nagyobb intenzitású, vagy kontrasztot fénnyel. A festészetben a sötétséget használják többek között vezetővonalak és üregek kialakítására. Ezeket az ábrákat azért hozták létre, hogy vonzzák a szemet a festmény felé, mivel az árnyék optikát ad hozzá.
Egyesek számára a sötétség komor lehet, számos veszélyes bűncselekmény kiegészítője, mivel a banditák gyakran sötétben követik el bűneiket. Mások számára azonban a sötétség a szenvedélyt jelképezi, a szerelmesek találkozása, akik a sötétséget felhasználva szabadítják fel szerelmük gyeplőjét. Sok szerelmes pár inkább a randevúkat a holdfényben tartja, tökéletes romantikus éjszakának.
