Az oszteoporózis a szó etimológiája is (Osteon = Nyugat, Poros = Pórus és Sys = képződés) utal a pórusok kialakulására a csontokban, ami cinikusan degeneratív csontdeformációvá változik, amely Általában idős embereknél fordul elő, azonban ez a patológia olyan fiataloknál alakulhat ki, akik csontritkulásban szenvednek.
Ez a betegség olyan, mint az osteopenia végpontja, amely a csontok kezdeti degenerációja. A csontritkulásban jellemző az alapvető ásványi anyagok hiányának mértéke annak védelmében és megőrzésében. Jean Georges Chretien Frederic Martin
Lobstein volt a látnok orvos, aki a 19. század elején részletezte a csontritkulás jellemzőit, és meghatározta azokat a paramétereket és kezeléseket, amelyeket az oszteoporózis progresszív degenerációjának szabályozására fognak végrehajtani.
A fő ásványi anyagok, amelyek hiányoznak a csontokból, a vas, a kalcium és a cink. Ezen túlmenően az oszteoporózis miatt a csontok nem szívják fel olyan könnyen az esszenciális vitaminokat és ásványi anyagokat, ezért az optimális felszívódás érdekében nagyobb mennyiségű tápanyagot tartalmazó ásványi anyagok kiegészítéseit kell alkalmazni.
A menopauzás stádiumba lépő nők szenvedik el az oszteoporosis leggyakoribb rohamait. A férfiaknál ez kevésbé valószínű, de olyan esetekről számoltak be, akiknél 65 éves korukban diagnosztizálják az oszteoporózist, míg a nőknél ez 50 évnél gyakori. Vannak olyan tényezők, amelyek befolyásolják az oszteoporózis kialakulását, és ezekből két nagy csoportba sorolható:
Az alkoholfogyasztás, a kevés testmozgás, a helytelen étrend és a dohányos lét okozta csontritkulás azok a tényezők, amelyek leginkább összeférnek az oszteoporózis diagnózisában 50 éves nőknél.
A csontritkulást, amelyet nem a fent említett elemek okoznak, a laktóz-intolerancia okozhatja, ez feltételezi a leglényegesebb forrásból, a kalciumból és a tejből származó kalcium hiányát. Kiemelik azokat a genetikai problémákat is, amelyek nemcsak a csontokat, hanem a szerveket is elfajítják.
