A paraffin szó a latin „parum” szóból származik, ami alig és „affinis”, ami a reakcióképesség vagy az affinitás hiányát jelenti. Paraffin vagy paraffin szénhidrogén, mivel az alkáncsoportok műszakilag ismertek, a paraffint általában olajból vagy szénből állítják elő.
Az indítási folyamatot először magas hőmérsékleten végzett desztillálással hajtjuk végre, hogy megkapjuk azokat a nehézolajokat, amelyek nulla Celsius-fokos hűtéssel képesek kristályosítani a paraffint, amelyet szűréssel elválasztanak. Paraffin általában termelt olaj finomítókban.
Másrészt a paraffinviasz fehér, viaszos testként található meg, amelynek nincs szaga vagy íze, nem oldható fel vízben, bár oldható benzolban és éterben. A parafin olyan elem, amelyet a leggyakoribb kémiai reagensek nem károsítanak, de könnyen megéghet. A paraffinnak számos jellemzője van, többek között: csodálatos anyagnak tekintik a hő felhalmozódását, amelyet a lemezek építőanyagokká, például gipszkartonokká alakítanak. Olvadáskor bővíthető.
A paraffin különféle felhasználási területekkel rendelkezik, például viaszpapír előállítására, amelyet élelmiszerek vagy más termékek csomagolására vagy csomagolására használnak, szén-papír, zsírceruzák és különféle termékek előállítására is. Hasznos a műanyag, az elektromos vezetők szigetelőjeként is szolgál.
