Ez a kifejezés önmagának elrontásának vagy elferdülésének a cselekményére utal, vagyis egy olyan ördögi és szokásszerzésre, amelyet a környezet, mind a társadalmi, mind a család könnyen szemrehányhat. Ugyanígy szólna a sorrend megváltoztatásáról egy helyzetben vagy térben. Az emberiség legalacsonyabb és természetellenes ösztöneihez való jelentős hajlamot a perverzió jelének tekintjük. Bizonyos esetekben a perverziót szexuális érzékkel használják, beszélve azokról a viselkedésekről, amelyek furcsák vagy károsak lehetnek mind a környezet, mind azok számára, akik szenvednek tőle. Fontos megjegyezni, hogy bizonyos esetekben a romlást a perverzió szinonimájaként használják.
A szó a latin „perverzre” szóból származik, amelyet lefordíthatunk. Ennek kezdetekor szinte kizárólagos haszna volt a klasszikus klinikai pszichiátria, a pszichopatológia és a kialakuló szexológia területén. Mint fent említettük, ezen kifejezés alatt parafíliák vagy deviáns szexuális magatartások sora került menedékbe, mint például a fetisizmus, a pedofília, az exhibicionizmus, a szadomazochizmus és a kukkolás. Az egyetlen, a mai napig megmaradt pszichológiai elmélet az, amelyet Sigmund Freud javasolt a pszichoanalízisben, különféle árnyalatokkal rendezve a pszichoanalízis különféle iskoláiban. Jelenleg hiányzik a pejoratív érzék, amely annyira jellemezte.
A perverzió könnyen összefüggésbe hozható a dekadenciával, az őrültséggel, a szerénység hiányával és az ember legközvetlenebb vágyainak irányíthatatlanságával. A kábítószer, a szex, a falánkság, a kizsákmányolás és a túlzott alkoholfogyasztás annak a jele, hogy valakit elrontanak az ő satuik és szokásaik szempontjából.
