A poliszacharidok olyan biomolekulák sorozata, amelyek jelentős mennyiségű monoszacharid egyesüléséből állnak, amelyek a legegyszerűbb cukrokat képviselik, amelyek sajátossága, hogy nem hidrolizálnak, vagyis nem bomlanak le más vegyületekké. Az élő organizmusokban az a funkciója, hogy energiát és szerkezeti tartalékot biztosítson.
A poliszacharidok a következőkbe vannak besorolva: tartalék poliszacharidok és szerkezeti poliszacharidok. Az előbbiek azok, amelyek keményítő formájában glükózt tartalmaznak a zöldségekben, az állatokban pedig a glikogén, hogy szükség esetén a szervezetbe juttassák. Az állatoknál a poliszacharidok hatását a zsírok vagy lipidek teszik teljessé, amelyek kétszer annyi energiát tárolnak.
A maguk részéről a strukturális poliszacharidok azok, amelyek szerves struktúrákat állítanak elő. A legjobban kiemelkedik a cellulóz, amely a növény sejtfalának fő alkotóeleme, és a kitin, amely ugyanazt a funkciót látja el a gombákban is.
A keményítő egy példa a tartalék poliszacharidokra, megtalálható a növényekben. Fontos megjegyezni, hogy az emberek étrendje ennek a poliszacharidnak a 70% -át teszi ki, mivel az általuk fogyasztott ételek többségében megtalálható, amellett, hogy más ételek elkészítésekor használják őket leginkább. Például: az összes kukorica- és búzaliszt, valamint a velük készült termékek.
A keményítő legfontosabb jellemzője, hogy különféle módon alkalmazható: stabilizáló, gélképző, nedvesítő és sűrítő anyagként bármilyen ételhez.
Eközben a glükóz a leggyakoribb poliszacharid az emberi testben, a májban, az izmokban és a szerves szövetek nagy részében található.
