A posztgraduális alatt a diploma megszerzése után megszerzett diplomát vagy címet értjük. Általánosságban elmondható, hogy a posztgraduális képzések meghosszabbítása a mesterekhez képest kevésbé, és a diplomásokra vagy azokra irányul, akik több éve dolgoznak egy adott területen és bővíteni akarják ismereteiket.
Mondhatni, hogy a posztgraduális a formális oktatás utolsó szakasza, és magában foglalja a specializáció, a mesterképzés és a doktori fokozat tanulmányait. A posztgraduális képzések jellemzői országtól vagy intézménytől függenek. Vannak posztgraduális hogy utoljára csak egy bimester, míg mások meg lehet hosszabbítani több mint egy éve.
Sok posztgraduális azok, amelyek jelenleg a világ különböző részein az egyértelmű cél, hogy bárki meg tudja határozni a képzési akarnak, mind a személyes gazdagodás és legyen képes elérni egy jobb szakmai jelen és jövő a munkaerőpiacon.
A főiskolai hallgató tudományos fokozattal rendelkezik, amely bizonyít bizonyos tudást. Ha jobb tantervre vágyik, bővítenie kell az oktatását. Ehhez pedig a posztgraduális program magasabb szintű specializációt emel ki, mint a diplomában megszerzett.
A posztgraduális képzés szinonimája a minőségnek és a kiválóságnak, következésképpen közli, hogy a kurzus vezetője magasan képzett személy, akinek jobb elvárásai vannak a magasabb szakmai elismertségre.
Az egyetemi hallgatónak egyetlen célja van: olyan területen dolgozni, amely neki tetszik és kielégítő a javadalmazásához, vagy azért, mert személyes hivatása van. Ez a szakmai elem (egy témával kapcsolatos aggodalom és érdeklődés) különös jelentőséggel bír, mivel egy téma hosszú ideig tartó tanulmányozása jelentős áldozatot jelent. És hogy ez az áldozat elfogadható legyen, nagyon kényelmes, ha meghatározott szakmai hivatása van.
A posztgraduális végzettség egy végső eredmény egy oktatási folyamaton belül, bár a korai szakaszban, amikor a hivatást a természettudomány vagy a bölcsészet szférájához elsajátítják.
A posztgraduális tanulmányok lehetővé teszik, hogy túllépjünk a szak által biztosított általános képzettségen is, amely szélesíti a szakmai horizontot. Például egy orvos mester fokozatot kaphat a cukorbetegségben, és erre a cselekvési területre szakosodhat. Ennek a szakembernek tehát megvan a szükséges ismeretei a betegség kezelésében.
Meg kell jegyezni, hogy bár az egyetemi diploma általában elengedhetetlen követelmény a posztgraduális képzéshez való hozzáféréshez, egyes intézmények kivételt biztosítanak, ha a hallgatónak nagy tapasztalata van a kérdéses szakmai területen
