Ez egy szubatomi részecske, amelynek pozitív elemi töltése van, szemben az elektronnal, és tömege 1836-szor nagyobb. A protonok száma a legfontosabb adat az atomszám meghatározásához. A proton várható élettartama legalább 10, 35 év, figyelembe véve a stabil részecskét; egyes tudósok mégis azt mondják, hogy napjainak végén széteshet más részecskékké. Összetétele a kvantumkromodinamika szerint két fel- és egy le- kvarkból áll.
Főleg Ernest Rutherford fedezte fel, aki részletesen leírta az alfa-részecskék nitrogéngázzal történő kilövésének pillanatát, a szcintillációs detektorok a nitrogénmagok jeleit mutatták, vagyis a mag protonokból állt. Eredetileg azt hitték, hogy ez egy elemi részecske, de 1970-ben bebizonyosodott, hogy ez egy három elemi spin- részecskéből álló részecske. A neutronnal összeolvadva nukleonokká válnak, és az atomok magját alkotják.
Amikor nagy atomerőt tapasztalnak, hadronoknak hívják őket, és ezek besorolása alapján barionoknak nevezik őket, és a legkönnyebbnek tekintik őket. Bár számos tesztet végeztek, a szabad proton spontán bomlását még nem figyelték meg.
A protont pozitív töltés jellemzi, de létezik antiproton is, amely antirészecske, vagyis proton, de negatív töltésű. Ez egy olyan részecske, amely vákuumban stabil, és spontán nem bomlik fel. 1955-ben fedezte fel Emilio segre és Owen Chamberlain a Kaliforniai Egyetemen. Protonnal ütközve mezonokká válnak, és ezeknek a részecskéknek az élettartama nagyon rövid.
