Természetesen Freuddal kezdődött. A pszichoanalízis mind az elme működésének elméletére, mind a kezelési módra utal. Az elmúlt években mindkettő helyet adott a hagyományosabb, kutatás által vezérelt megközelítéseknek, de a pszichoanalízis továbbra is virágzó terület.
A tudattalan fantázia, a szexuális vágyak (libidó, pénisz irigység, oedipális komplexus) és az álmok elsőbbségébe vetett hit megingott. De Freud meghatározta azokat az alapvető mentális manővereket is, mint a transzfer, a vetítés és a védekezés, és megmutatta, hogyan torzítják működésünket. Kiterjesztett önfeltáráson alapuló kezelésként a pszichoanalízis a néma sztereotípián túl fejlődött.
A pszichoanalízist Sigmund Freud (1856-1939) alapította. Freud úgy vélte, hogy az embereket úgy lehet meggyógyítani, hogy tudattalan gondolataikat és motivációikat tudatosítják, így betekintést nyerhetnek. A pszichoanalitikus terápia célja az elfojtott érzelmek és tapasztalatok felszabadítása, vagyis a tudattalan tudatosítása. Csak katartikus élmény (azaz gyógyulás) révén lehet az embernek segíteni és "meggyógyítani".
- A pszichoanalitikus pszichológusok a pszichológiai problémákat a tudattalan elmékben gyökerezik.
- A nyílt tüneteket látens (rejtett) zavarok okozzák.
- A tipikus okok közé tartoznak a fejlesztés során megoldatlan problémák vagy az elfojtott trauma.
- A kezelés középpontjában az elfojtott konfliktus tudatosságra juttatása áll, ahol az ügyfél kezelni tudja.
Hogyan érthetjük meg a tudattalan elmét?
Ne feledje, hogy a pszichoanalízis terápia mellett elmélet is. A pszichoanalízist általában depresszió és szorongásos rendellenességek kezelésére használják. A pszichoanalízisben (terápia) Freud a pácienst egy kanapéra tette, hogy lazítson, ő pedig mögéjük ülve jegyzeteket készített, miközben elmesélték gyermekkori álmaikat és emlékeiket. A pszichoanalízis hosszú folyamat, amely sok foglalkozást jelentene a pszichoanalitikussal.
A védekezési mechanizmusok jellege és a tudattalanban működő determinisztikus erők hozzáférhetetlensége miatt a pszichoanalízis klasszikus formájában hosszú folyamat, amely gyakran heti 2 és 5 ülés között jár több évig.
Ez a megközelítés abból indul ki, hogy a tünetek csökkentése önmagában viszonylag jelentéktelen, mivel ha a mögöttes konfliktus nem oldódik meg, akkor a több neurotikus tünet egyszerűen pótolható. Az elemző általában "üres képernyő", nagyon keveset árul el magáról, hogy a páciens használhassa a kapcsolat terét arra, hogy tudattalanjain dolgozzon kívülről történő beavatkozás nélkül.
A pszichoanalitikus különféle technikákkal ösztönzi a beteget arra, hogy ötleteket alakítson ki a viselkedésével és a tünetek jelentésével kapcsolatban, beleértve a tintafoltokat, a parapraxokat, a szabad asszociációt, az értelmezést (ideértve az álomelemzést), a rezisztenciaelemzést és a transzferencia-elemzést.
