A veszettség súlyos fertőző betegség, mivel az egész bolygón elterjedt, és az emlősök és az emberek központi idegrendszerét érinti , agyvelőgyulladást okozva. A mortalitás a diagnosztizált események csaknem száz százaléka.
Meg kell jegyezni, hogy a veszettség a legrégebbi betegség átvitelének állatról emberre, így a tény, hogy ma már lehetséges, hogy megakadályozzák, hogy a védőoltás a rengeteg állatot, amelyekkel kapcsolatba kerülünk. A vírus mind a nyálkában, mind pedig a megfertőződött állatok kiválasztódása meghaladó mértékben materializálódik, miközben az emberre való átvitelére valójában harapás következik be, vagy ha az illető bőrén levágódik, majd a csíra bejut ha közvetlenül kapcsolatba lép a fertőzött állat nyálkahártyájával.
Azok az állatok, amelyek általában továbbítják, a következők: kutyák, macskák, denevérek, mongúzok, róka, farkas, mosómedve és görény. A fertőzött állat viselkedése változó, azonban néhány visszatérő állapot kiemelkedik, például: erőszakos cselekvés vagy ok nélküli támadás. A veszettség elleni oltás a legjobb módja ennek a veszélyes fertőző vírusos betegségnek az elkerülésére, ezért létfontosságú és szükséges, hogy oltási kampányokat folytassanak azokon a helyeken, ahol a kutyák legnagyobb népsűrűségűek, hogy megakadályozzák azok terjedését.
A denevérek, még a vad és a városi életben is nagyon jelen vannak, veszettségre képesek, mint jelezték, azonban természetüknél fogva nehezebben kezelhetők. De a fent említett nem az egyetlen szóhasználat, a köznyelvben az emberek sokat használják annak a haragnak vagy fontos unalomnak a kifejezésére, amelyet az ember valamilyen kérdés kapcsán mutat be, vagy tökéletesen az elutasítást, amelyet az egyén felébreszt bennünk. Ennek az értelemnek a kezdete a veszettséggel fertőzött állatok normális viselkedése. A harag tehát rendkívül gyakori érzelemtípus az emberek körében, amely fizikai jelekből nyilvánulhat meg, amelyek többek között izgatottságot, homlokráncolást, rosszallást, ordítást mutatnak.
