A rabbi kifejezés héberből származik, jelentése "tanár". A rabbi a zsidóság legmagasabb tekintélye, rendkívül nagy tudású személy a zsidótörvényt érintő mindenben, egyik fő feladata a zsinagóga (zsidó istentiszteleti hely) irányítása. A rabbinak olyan bölcsességnek és nagy erkölcsi értékeknek, jellemzőknek kell lennie, amelyek lehetővé teszik számára, hogy népének lelki vezetője legyen hitük és szokásaik megőrzése érdekében. A másik legreprezentatívabb szempont, amelyet egy rabbinak manapság el kell végeznie, a szakmai karrier, házasnak is kell lennie ahhoz, hogy irányítsa a zsinagógát, héberül és kissé arámiul kell beszélnie.
A rabbik tanításukat a Tóra (zsidó szent könyv) szövegeire alapozzák, képesek adaptálni ezeket az ősi írásokat a jelenlegi helyzethez, hogy megpróbálják megoldani a modern világot sújtó különböző problémákat.
A rabbinak a következő tevékenységek között kell szerepelnie: végrehajtania kell a zsidótörvényt, amelyet a közösségnek követnie kell, mivel ő képviseli a legmagasabb tekintélyt ezen a valláson belül. Mindenkinek szolgálnia kell, akinek szüksége van a segítségére, tanácsára. Meg kell tanítania, mit jelent a bevett szabványok követése. Vigyázzon, hogy a közösség tagjai integrálódjanak és részt vegyenek a zsidó vallással kapcsolatos mindenben. Vegyen részt többek között bizonyos rituálék, például körülmetélés, házasságok gyakorlásában.
Összefoglalva: egy rabbi a zsidó közösség számára egy spirituális vezetőt képvisel, akinek engedelmeskednie kell, és akihez fordulhat, ha tanácsra van szüksége.
