Így hívják azt a folyamatot, amelyben egy személy vagy tárgy kölcsönösen megfelel egy másiknak, akár azonos természetű, akár nem. Ebben a visszacsatolás mellett mindig olyan szempontok szerepelnek, mint a visszacsatolás, a befolyásolás és a dekompenzáció, mivel gyakran előfordul, hogy valamilyen típusú információt cserélnek az interakciók során.
Ez a koncepció széles körben használják a gazdaságban, ahol a kölcsönösség úgy beszélnek, mint a rendszert az áruk és informális munka, rendezett azokon a földrajzi területeken, ahol nincs piac. Bár ez gyakoribb a városokban, ez a fajta változás megtalálható a különböző társadalmakban.
A gazdasági szempontból kialakított kölcsönösséget az antropológia általában tanulmányozza, mivel az magában foglalja az embert és közös gyakorlataikat. Normális esetben ez a fajta informális rendszer akkor alakul ki, amikor egy bizonyos területen a szolgáltatásokat nem gyártják, nem adják el és nem vásárolják meg.
Ezért szükséges a nem tulajdonosi termékek megszerzése, a nem szükségesek cseréje, vagy más módon beszerezhetők. Ezt cserekereskedelemnek is nevezik, és ez volt a legközelebb egy olyan gazdasági rendszerhez, amelyet az emberiség történelmének legprimitívebb idõiben szereztek.
Az amerikai antropológus, Marshall Sahlins által végzett kutatás szerint ez három kategóriába sorolható: általános kölcsönösség, amelyben a megtorlás nem kötelező és nem fordulhat elő rövid távon; a kölcsönösség, mint az informális és egyszerű árucsere és a negatív viszonosság rendszere, ahol az előny a másik érintett féltől származik, de nem fizetik ki.
