Általánosságban a megbékélés a barátság, a szeretet és a megértés visszahódítását jelenti két vagy több konfliktusban lévő fél között. A megbékélés szó a latin "megbékélés" szóból származik, ami azt jelenti, hogy "megbékélni, felépülni". Eleinte ezt a kifejezést használták az Isten és az emberek közötti kapcsolatra, ami átalakuláshoz vezetett abban, ahogyan az emberek összekapcsolódtak egymással.
A konfliktusszakértők úgy vélik, hogy a megbékélés olyan folyamatot jelent, amelyben a konfliktusban részt vevő felek olyan viszonyt indítanak, amely olyan kommunikációhoz vezet, ahol felismerik a hibákat, és megalapozzák az állítólagos megállapodás alapjait.
A megbékélés megmenti a megbocsátásból, a tények megértéséből és az affektív képességek helyreállításából fakadó képességeket.
Ez a megbékélés olyasmi, ami nagyon felmerül a párkapcsolatokban. Gyakori, hogy minden kapcsolatban küzdelem, félreértés, válság és távolság mozzanata merül fel. A fontos az, hogy mindegyik fél átgondolja a történteket, megtanuljon megbocsátani és megpróbálja megbékélni a másikkal. A megbékélés odáig megy, hogy bemutassa az emberek képességét arra, hogy objektíven értékeljék a kapcsolatot, értéket adva mindannak a jó és csodálatos dolognak, amelyet az érintettek megtapasztaltak.
Ha a párkapcsolatban meglévő szeretet igaz, akkor a távolság valami olyan, ami nyugtalanságot és gyötrelmet okoz. A megbékélés egy második esélyt kínál azoknak az embereknek, akik békére, szeretetre vágynak, és így képesek közösségben élni másokkal.
Vallási értelemben a megbékélés az egyik katolikus jel, amely mindenkit vissza akar térni az egyházba, aki bizonyos okokból eltávolodott tanaitól. Az egyház számára a megbékélés az átalakulás, a megbocsátás szentsége; a Jézussal való közeledés gyönyörű cselekedete, amely magában foglalja a tőle való távolságtartó ember Atyjához való visszatérését.
A katolikus vallás szerint a megbékélés 5 szakaszból áll:
- A lelkiismeret vizsgálata: az összefoglaló az, ami a bűnökről belső készül.
- Megtérés: bűnösség érzése az elkövetett bűnökért.
- Ellenállás: arról van szó, hogy negatív módon kárpótoljuk az életben elkövetett dolgokat, az összes elkövetett bűnt, és ne ismételjük meg őket.
- Vallomás: ebben a szakaszban a bűnök megnyilvánulnak egy pap előtt, aki a katolikus tana szerint az a személy, aki hatalommal bír a bűnök felmentésére. A papok soha nem fedhetik fel a vallomásban elhangzottakat.
