Amikor a megváltásról van szó, azokra a körülményekre utal, amelyek között egy korábban birtokolt tárgyat újra megvásárolnak. Ez a meghatározás a kifejezés etimológiai eredetéből indul ki, amely a latin „re” (ismét) és „émere” (buy) latin szavakban található. A vallásokon belül a megváltást minden tan egyik legfontosabb szempontjának tekintik; azonban különbözőképpen értelmezik. A kereszténységben például létfontosságú, hogy "logikus" jelentést adjanak meggyőződésük céljának, összemerítve a megváltó (aki megvált) és a megváltott (aki a megváltás tárgya) szerepét.
A kifejezés történeti felhasználása szerint a megváltást alkalmazták a rabszolgaság eltörléséről beszélni. Azokban az időkben, amikor ez a rendszer még mindig érvényben volt, a rabszolgák megvásárolhatták szabadságukat bizonyos pénzösszeg befizetésével vagy bizonyos évek munkájának elvégzésével; egyes esetekben más emberek voltak felelősek ennek az adósságnak a kifizetéséért. Meg kell jegyezni, hogy ezen cselekedeteknek köszönhetően a megváltást is olyan folyamatnak tekintik, amelyben az ember megszabadul a szenvedéstől, súlyos terhektől vagy fájdalomtól.
A kereszténységben a megváltás az a cselekedet, amelyben Jézus feláldozta magát az emberekért, hogy megpróbálja megmenteni őket a haláltól, és szabad hozzáférést biztosít nekik a mennybe. Az eredeti elképzelés szerint a messiás halála az Isten által igényelt fizetés lenne, hogy megszabadítsa az emberiséget egy szörnyű sorstól. Hamarosan a vallás forog e tény körül, amelyet a próféták előre láthattak, amint azt a Bibliában kifejtették.
