Cáfolatból származik, amelynek célja az ellenkező okainak megsemmisítése vagy elvetése. Van egy képlet ennek a kifejezésnek a megértésére, amelynek következtetéseit egy hipotézisből kell levezetni, és ha ezeket a következtetéseket nem adják meg, akkor az az eredmény, hogy a hipotézist sem adják meg. Például az összes hattyú fehér, a kertben pedig van egy hattyú, ez arra utal, hogy az ott lévő hattyú fehér, de azt mondják, hogy a kertben a hattyú fekete, tehát ez azt jelenti, hogy nem minden hattyú fehér. A cáfolat szó egyszerűbb megértéséhez annak ellentmondásnak kell lennie, amellyel beszéd útján nem ért egyet.
Az érvelési folyamat egyik legfontosabb eleme a cáfolat, mivel ahogy ebben, a tudományos módszerben is nagy jelentősége van, mivel mindkét esetben a valódi elméletekre törekednek a meglévő tudományterületek mindegyikének tanulmányozására. Egy elméletet gyakran tagadnak, mivel nincsenek következetes és megbízható bizonyítékok az alátámasztására. Előfordul, hogy egy jól megcáfolt, még ha nem is helyes is, jól behatolhat a vitába, minden azon múlik, hogy az általa felhozott érvek hasznosak-e egy ilyen cselekvéshez.
A politikai szférában a cáfolat nagyon gyakori kifejezés, mivel az uralkodók mindig azzal vádolják a többieket, hogy adminisztrációjuk alatt semmit sem tettek, a vádlottak pedig az ilyen vádak cáfolásával védekeznek.
A cáfolat eredményességéhez három szakasznak kell teljesülnie:
- Figyelj jól arra, amit a másik mond.
- A második szakasz a cáfolat, és amikor a másik ember által állított hamis szempontokat bontjuk meg, meghatározva azokat az okokat, amelyek teljesen megdöntik őket.
- A következtetés pillanata az a fázis, amelyben világossá kell tennie a másik számára, hogy érvei helytelenek vagy logikátlanok voltak.
A világtörténelem cáfolatának egyértelmű példája az volt, amikor Nicholas Copernicus cáfolta a geocentrikus elméletet, bizonyítva, hogy a nap az univerzum középpontja. Galileo Galilei bebizonyította ezt az elméletet, bár életben maradásához meg kellett tartania az igazságot.
