Az ereklye az a kifejezés, amelyet általában az ember testére utalnak, amelyet valamilyen oknál fogva imádnak. Ezt bizonyos tárgyaknak is nevezik, amelyek valamilyen okból méltóvá teszik az istentiszteletre. Általában a katolikus egyházban a szentek testére utaló kifejezés. Tágabb értelemben olyan tárgyak, amelyek jelentős érzelmi jelentőséggel bírnak valakinek. Az ereklye szó a latin „reliquiae” szóból származik, ami azt jelenti, hogy „valaminek a hamva”. Ezt a szót két különböző összefüggésben gyakorolják: a vallási szférában és a világi szférában.
Az ereklyék mindazok a dolgok, amelyek egy szeretett személyé voltak, és amelyek emiatt nagy szentimentális és személyes értéket képviselnek a jelenlegi tulajdonos számára.
Vallási szempontból az ereklye egy darab, amely egy szenthez kapcsolódik. Ezek a darabok lehetnek organikus természetűek, mint például egy darab csont vagy koponya, vagy bármi más, ami rokon, vagy személyes nyakkendője van egy szenttel, például egy ruhadarab, zubbonya vagy bármely más. Az ereklyéket a hívők tisztelik, mert valami megszenteltet képviselnek, és ezért gyanúsan nagy kincsként védik őket.
Röviden: az ereklye egy olyan figura, amely integrálja a hitet és mély szellemi érzékkel rendelkezik, de amellett, hogy hagyományos és történelmi.
Az ereklyék imádata felnagyítja a kereszténység alapjait: a nyomon követés eredményeként természetvédelmi tevékenységet folytattak, és nagy figyelmet fordítottak azokra a tárgyakra, amelyek hitükért holtan estek el. Az ereklyék ezen imádata örökké nagy társadalmi, gazdasági és kulturális jelentőségű esemény volt az egész világon.
Egy ismeretlen időszakban az ereklyék ígéretének hagyományát ugyanúgy felvállalták, mint ahogyan esküszöm bizonyos esetekben a Bibliára vagy az evangéliumokra.
A megtalált Jézus Krisztussal kapcsolatos emlékek egyike többek között a töviskorona, a szent lepedő, a keresztszegek, az arc lepel, a kereszten lógó jel.
