A Jel általában egy grafikus ábrázolás, amely bármely útvonalon vagy funkcióban iránymutatást mutat vagy célja van. A jel megfelel az indikátor funkcióinak, mivel egy jel a végrehajtott művelet állapotát tükrözi. A jelek jelenléte bármely cselekvésben ikonok, képek és gyakorlatok állomásozását jelenti annak érdekében, hogy tájékoztassák a helyzetet. A képek egyeztetése az emberi elme szokásával lehetővé teszi, hogy a jelek szenzoros inger részét képezzék, vagyis a jel észlelésének nem kell teljesen vizuálisnak lennie.
A mindennapi élet részét képező tábla a közlekedési tábla, amely az utakon elhelyezett jelzőtáblákból áll, amelyeken keresztül a járműforgalom és a gyalogosok közlekednek, ez annak érdekében, hogy tájékoztassák a lakosságot, hogy melyik út hogy a balesetek elkerülése érdekében az utcákon kell keringeniük, fenntartaniuk kell a városban kialakult rendet és ezáltal garantálni a forgalom optimális áramlását. A jelek mint alkalmazás pusztán szenzoros eszköz, mivel az érzékekkel érzékelik őket, elemzik és társítják őket. Néha a jelek nem egyeznek meg közvetlenül az elvégzendő művelettel, de a konvenció és a szokás lehetővé teszi ezek helyes értelmezését. Például:a megállító jel, amely jelzi a befogadó számára, hogy le kell állítania járművét vagy járását, egy kézből áll, amelyet az ujjaival felfelé helyeznek, és amely a tenyérrel merőleges a talajra mutat.
Idiómának és könnyedségnek is nevezik. Jelzés az adatok mobil (helyi és helyi) telefonhálózat- társaságok általi továbbítására (fogadására és kibocsátására). A jelre úgy hivatkozunk, mint a különböző eszközök azon képességére, hogy érzékeljék a kommunikációs funkcióik ellátásához szükséges adatokat. Bizonyos esetekben a jelet az eszköz lefedettségi területének nevezzük: "Lehet, hogy van jel, mert itt az irodában nincs"
