A két vagy több idegsejt közötti kommunikációs mechanizmust szinapszisnak nevezik, annak érdekében, hogy a szervezetben egy funkció koordinálására szánt idegi impulzust tömegesen továbbítsák, ezt az információcserét az jellemzi, hogy nincs fizikai kontaktus. A szinapszis három elem konjugálásával érhető el, amelyek: az idegsejt és a másik közötti tér, az axon néven ismert idegsejt megnyúlásában fellelhető kis membránok és az szomszédos neuron, az idegimpulzust küldő sejtet preszinaptikus neuronnak, míg az információ fogadásáért felelőst potsynapticusnak nevezik.
Sokéves kutatás eredményeként leírták, hogy kétféle szinapszis létezik, amelyek a következőképpen vannak besorolva: kémiai szinapszis, ezt azért hívják így, mert az idegimpulzust olyan anyagokon keresztül küldik, amelyek A neurotranszmitterek (NT) neve, ez a fajta szinapszis olyan idegsejtek között fordul elő, amelyek plazmahártyája nagyon vastag, és 20-30 nm közötti interneuronális térrel helyezkednek el, az egyes idegsejtek disztális repedéseinek közelében vezikulumoktermel NT-ket, amikor az idegimpulzus eléri az axon hegyét a preszinaptikus idegsejtben, az idegsejt aktiválja a kalcium felszívódását, ez stimulálja az exocitózist a neuronális vezikulákban, ezáltal felszabadítva az NT-ket az interneuronális térbe, amely ezt követően a potinaptikus neuronok membránján elhelyezkedő receptorokhoz kötődnek, az egész folyamat során feszültségváltozás keletkezik a sejtekben.
Másrészt létezik elektromos szinapszis, a fő különbség az, hogy nincs kölcsönhatás a neurotranszmitterekkel, és az interneuronális tér minimális, körülbelül 2 nm, ami szoros egyesülést jelent a pre- és a potsynapticus neuronok membránjai között, ami az ionok és az elektromos impulzusok szabad továbbadása a sejt és a sejt között, első pillantásra úgy tűnik, mintha a részt vevő idegsejtek teljesen összekapcsolódtak volna, egy másik különbség az, hogy az idegsejtekben nincs depolarizáció és repolarizáció a kalciumcsatornákban
