Az anyagokban általában elvárható, hogy ha eredetileg szobahőmérsékleten és szilárd állapotban vannak; és ha a hőmérséklet emelkedne, akkor folyékony állapotba kerülnek. Ha folyékony állapotban vannak és a hőmérséklet emelkedik, akkor várhatóan gázállapotba kerülnek. Vannak azonban olyan anyagok, amelyek a szilárd állapotból közvetlenül a gáz halmazállapotba kerülnek, amelyet szublimációnak neveznek.
A szublimáció akkor következik be, amikor bizonyos nyomásviszonyok között nincs olyan hőmérséklet, amelyen a folyékony fázis lehetséges. Vagyis a szublimáció akkor következik be, amikor a gázfázis stabilabb, mint a folyadékfázis, így amikor a hőmérséklet emelkedik, az eredetileg szilárdtest-rendszer nem megy át a folyadékfázison, hanem közvetlenül a gázfázisba megy. Amikor ez a jelenség bekövetkezik, akkor a szilárd anyag magasztosnak mondható. Meg kell jegyezni, hogy a szublimáció egyedülálló és egyedülálló a szilárd állapotban, definíció szerint nem lehet olyan folyadék, amely szublimál. Ennek oka, hogy az átalakulás megköveteli, hogy szilárdból gázba váljon.
Bevonása nélkül változások a nyomás, van néhány olyan anyagok, amelyek szublimál természetesen. A szublimáló anyagok klasszikus példája azok az anyagok, amelyek nagyon könnyen intenzív aromát bocsátanak ki. A fahéj példa ezekre az anyagokra. Amit észlelünk, nem más, mint a szilárd állapotban lévő gallyakból vagy fahéjporból kiszabaduló fahéjmolekulák, amelyek gáz halmazállapotban jutnak el az orrunkig.
A szárazjég a szublimálásra képes anyag példája. A kén és a jód tisztítása szublimációs eljárással is jár. Gőznyomásnak vagy annak a nyomásnak a telítettségének nevezik, amelynél egy adott hőmérsékleten a szilárd (vagy folyékony) és a gőzfázis dinamikus egyensúlyt vagy harmóniát ér el.
A pszichológia, eközben beszél szublimáció hogy jelöljön ki egy védelmi mechanizmus, amely magában foglalja helyett tárgya vágy ösztöne az egyén egy másik tárgy, amely elveszti a szexuális töltés, amint áthalad az eszméletét.
Ezen a területen hangsúlyozni kell, hogy ennek a terminológiának az apja a pszichoanalízis atyjának számító Sigmund Freud osztrák orvos és neurológus volt. Ez a karakter számos tudományos munkában fejlesztette és széles körben megmagyarázta a fent említett szublimációt, például a " Kulturális szexuális erkölcs és modern idegesség" című mű esetében.
