A vákuum alatt az anyag hiányát értjük egy adott tartályban vagy térben; más szavakkal, arról beszélünk, amelyikből hiányzik minden tartalom. Az egzisztenciális szó a maga létjogosultságához kapcsolódik, különösen az emberhez; sokkal szélesebb körben ez a létfontosságú állapot vagy hozzáállás. Érzésként az üresség olyan tulajdonságok sorozatát rója az egyénre, amelyek egy bizonyos mentális egyensúlyhiány termékei lehetnek, vagy ha kialakulnak, megjelenését okozhatják. Amikor ehhez a képhez hozzáadjuk az egzisztenciális tényezőt, az arra a tényre utal, hogy e tünetek együttes fellépésével az ember elveszíti életének értelmét, létét.
Az üresség bizonyos esetekben az egyik módja lehet annak, ahogyan az ember feldolgozza a bánatot vagy a szomorúságot. Általánosságban olyan viselkedésként jelenik meg, mint a társadalmi elidegenedés, az apátia, az unalom, a magány és a reménytelenség érzése, valamint a disztímia, és sokkal súlyosabb esetekben a súlyos depresszió. Kulturális kontextusban ennek az érzelemnek más konnotációja van. Eközben a nyugati világban az üresség gyakran negativitással és pszichés pszichés diagnózisokkal függ össze, amint azt fentebb említettük. Keleten azonban ezt megvalósulás állapotának tekintik, különösen azokban, amelyek a buddhizmussal és más dharmikus vallásokkal kapcsolatosak.
Az egzisztenciális üresség riasztó nagyságú tünete lehet az orvosi állapotoknak. Általában ajánlott, hogy azok az emberek, akik a már említettekhez hasonló tüneteket mutatnak, forduljanak pszichológiai szakemberekkel, például pszichoterapeutákkal, pszichológusokkal és szükség esetén pszichiáterekkel folytatott konzultációhoz.
