A cipő szó a török "zabata" szóból származik. A királyi akadémia egy cipőt definiál, mint cipő vagy papucs, amelynek magassága nem haladja meg a bokát, alsó része bőr vagy más anyagú talppal rendelkezik, a többi cipő pedig bőrből, nemezből, szövetből vagy más anyagból készül. Más szóval, a cipő olyan ruhadarab, amelyet az emberek azért használnak, hogy járás közben megvédjék a lábukat, vagy különböző feladatokat hajtsanak végre, de ezen kívül jelenleg dekorációs elemként használják őket. Az ókorban hagyományosan a cipő bőrből, fából vagy szövetből készült, de az évek során ezeket az anyagokat gumira és műanyagra cserélték.
A cipők története Kr. E. 7000-ig nyúlik vissza az Egyesült Államokban, ahol megtalálták az első cipőt, inkább egy szandált, de csak Kr.e. 3500-ban kezdték használni a bőrből készült cipőket. Ezeknek az első lábbeliknek a kialakítása egyáltalán nem volt összetett, csupán bőr alapú „lábzsákok” voltak, amelyek megvédik a lábakat a hidegtől, a szikláktól és a törmeléktől. De a középkortól kezdve különböző anyagokkal kezdték gyártani a cipőket a láb legjobb adaptálása érdekében. A tizenhetedik századra Európában a cipő a nemesség szinonimája volt, és sok művész új és különböző stílusú cipőket készített mestereinek; végül a 20. század közepénA technológiai fejlődésnek köszönhetően elkezdték ezeket a cipőket más típusú anyagokkal létrehozni.
