A szerves molekula vagy szerves vegyület kémiai eredetű anyag, amely egy szén nevű kémiai elemből és egy másik hidrogénből áll. Tartalmaz azonban más elemeket, de kisebb mennyiségben, például oxigént, foszfort, nitrogént, ként. Ezen elemek egyik jellemzője, hogy gyúlékonyak, vagyis éghetnek és éghetnek.
Ahhoz, hogy ezt a kifejezést kicsit jobban megértsük, tudnunk kell, hogy az organikus szó etimológiailag szervekből származik, és kapcsolatban áll az élettel. A 19. században organikusnak nevezték őket, köszönhetően egy sor hiedelemnek, ahol azt állították, hogy csak élő szervezetek képesek szintetizálni őket.
Fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb szerves vegyületet mesterségesen nyerik kémiai eljárásokkal, azonban vannak olyanok, amelyek természetes forrásból nyerhetők ki.
A természetes szerves vegyületek azok, amelyeket az ember szintetizál és biomolekuláknak neveznek. Ezeket biokémia vizsgálja, és döntő többségük olajból származik.
A mesterséges szerves vegyületek olyan anyagok, amelyek nem termelődnek, vagy nem léteznek természetes úton, és amelyeket az ember állít elő, erre példa a műanyag.
Hogy még egy kicsit megértsük ezt a kifejezést és a szerves vegyületek mindennapi életben fennálló kapcsolatát, íme néhány példa.
A szénhidrátok túlnyomó részét szén, oxigén és hidrogén, más néven cukrok alkotják, és a növényvilágban bőségesen megtalálhatók, például keményítő, fruktóz és cellulóz.
Hasonlóképpen vannak olyan lipidek is, amelyek biomolekulák, amelyek szénből és hidrogénből állnak, és kevesebb oxigént tartalmaznak. Fő jellemzőjük, hogy vízben oldhatatlanok és oldószerekben oldódhatnak.
Végül, de nem utolsósorban, megtalálhatók a fehérjék, amelyek nagy jelentőséggel bírnak az élőlények szempontjából.
Másrészt vannak olyan szervetlen vegyületek, amelyek a szerves vegyületekkel ellentétben nem tartalmaznak szénatomot, amely összekapcsolódik a hidrogénnel. Ezenkívül kialakulása bizonyos fizikai és kémiai jelenségek beavatkozásától függ.
