A játékorientált játék nagy előnyök forrása. A gyermek a játék révén tanul, és a legjobb tanároknak a szülőknek kell lenniük. A gyermekek játékon keresztüli nevelését alaposan meg kell fontolni. Jean Piaget (1956) számára a játék a gyermek intelligenciájának része, mert a valóság funkcionális vagy reproduktív asszimilációját képviseli az egyén minden egyes evolúciós szakasza szerint.
Az egyén fejlődésében elengedhetetlen szempont a szenzomotoros kapacitás, amely meghatározza az eredetet és fejleszti a játékot.
Piaget a játék három alapvető struktúráját társítja az emberi gondolkodás evolúciós fázisaihoz: a játék egyszerű gyakorlat (az animához hasonlóan); a szimbolikus játék (absztrakt, kitalált); és szabályozott szerencsejáték (kollektív, csoportos megállapodás eredménye).
A játék változatos motoros élményeket kínál. A motoros sémák gazdagodását a tapasztalatok sokfélesége és nem a sztereotípiák megismétlése révén érik el. Az észleléshez, a döntéshozatalhoz és a végrehajtáshoz kapcsolódó kognitív és motoros mechanizmusok gazdagodnak, és kibővül a tanulás átadásának lehetősége is.
A játék egy kontextualizált tanulási helyzetet képvisel. A motoros hatás bekerül a globális helyzetbe, amely a rekreációs tevékenységet képezi, és az egyes helyzetek változó körülményeihez alkalmazkodva módosul, nagyobb jelentőségű motoros cselekvést biztosítva. Ez spontán módon közelíti meg a gyermeket a környezetéhez. Játékos tevékenységek révén a gyerekek felfedezik, kísérletezik és kölcsönhatásba lépnek a környezettel. Felfedezik a valóságot, strukturálják a világról alkotott tudásukat, és új ismeretek alapján újraszervezik ezeket a tudásokat.
A játék reagál a globalitás elvére. A játékos tevékenység magában foglalja az egyént. A különböző tanulási környezetek állandó kölcsönhatásának valósága, mint az emberi természet kifejeződése, különösen nyilvánvaló a játékban. Nyílt utak a kreatív megoldások keresésében. A játék olyan tevékenységet javasol, amelyet végre kell hajtani, és néhány szabályt be kell tartani, de nem határoz meg egyetlen szanálási stratégiát, de olyan formák sokaságát nyitja meg, amelyek az eredeti alternatívák keresését, a divergens gondolkodást eredményezik; a rövid, a fejlesztési kreatív kapacitását.
A játék társadalmi interakcióhelyzeteket vált ki. A kollektív szabadidős tevékenységek a résztvevők közötti kapcsolatok meglétét jelentik: konfrontációs kapcsolatok, tekintélyelvűség, alárendeltség, együttműködés, kölcsönös segítségnyújtás, figyelem mások szükségleteire, együttműködés stb., Ami társadalmi jelleget kölcsönöz a játéknak, fontos kontextussá téve a csoporton belüli tanulás és személyes fejlődés szempontjából. Mindezek a jellemzők a játékos tevékenységet pótolhatatlan oktatási közeggé teszik a testnevelés órákon zajló tanítási-tanulási folyamatban.
