A foglalkozási terápia (az Egészségügyi Világszervezet szerint) azon technikák, módszerek és cselekvések összessége, amelyek a terápiás célokra alkalmazott tevékenységek révén megakadályozzák és fenntartják az egészséget, elősegítik a funkció helyreállítását, pótolják a fogyatékossággal élő hiányokat és értékeli a viselkedési feltételezéseket és azok mély értelmét az egyén lehető legnagyobb függetlenségének és újrabeilleszkedésének elérése érdekében annak minden aspektusában: munka, szellemi, fizikai és társadalmi vonatkozásokban.
A foglalkozási terápiát az oktatás és a rehabilitáció tevékenység szerint jellemzi. A terapeuta a mindennapi élet tevékenységei (személyes gondoskodás, munka és szabadidő), valamint egyéb globális és elemző gyakorlatok révén szervezi meg a terápiát, hogy javítsa a cselekvőképességet és a készségeket, egyénileg vagy csoportosan.
Összpontosítva a felnőttek, az idősek vagy a gyerekek, beleértve a területen a pszichiátria, neurológia, reumatológia vagy rehabilitáció, foglalkozási terapeuták végezni munkájukat intézményekben (kórházak, rehabilitációs központok, stb), vagy ők is a munka egy privát módon.
Ezt a szakmát az ortotikumok (a neuromuskuloskeletális rendszer működésének támogatására szolgáló eszközök) használata is előírja, orvosi rendelvényre, a fogyatékossággal élő emberek technikai segédletével kapcsolatos tanácsokra. A foglalkozási terápia létfontosságú szerepet játszik az ökológiai környezet rehabilitációjában, elősegítve a rehabilitációt azáltal, hogy megteremti azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az önállóság visszatérését az átnevelési keretek között, hogy a személy maximális autonómiával mozoghasson a személyes, szakmai naplójában, a szabadidő és a mindennapi élet tevékenységei.
A legtöbb esetben a foglalkozási terapeuták pszichomotorral, gyógytornászokkal, orvosokkal (vényköteles), ápolókkal, pszichológusokkal, neuropszichológusokkal, szociális munkásokkal, patológusokkal dolgoznak.
A foglalkozási terapeuta egészségügyi szakember, aki gyakorlatát az emberi tevékenység és az egészség közötti kapcsolatra alapozza. Orvosi, szociális, oktatási és szakmai környezetben egy személy vagy embercsoport nevében jár el. Értékeli a személy sérüléseit, képességeit és integritását, valamint motoros, érzékszervi, pszichológiai és kognitív képességeit. Elemzi az igényeket, az életmódot, a környezeti tényezőket, a hátrányos helyzeteket, és diagnosztizálja a foglalkozási terápiát.
Végrehajtja az ellátást, a megelőzést, a terápiás oktatást, a rehabilitációt, a reintegrációt és a pszichoszociális rehabilitációt azzal a céllal, hogy csökkentse és kompenzálja a tevékenységek korlátait és megváltoztatásait, fejlessze, helyreállítsa, fenntartsa a személy függetlenségét, autonómiáját és társadalmi részvételét.
