A gazdasági hatékonyság kifejezés, amint a neve is mutatja, az a mozgékonyság, amelyben egy gazdasági rendszer termelő erőforrásokat használ fel igényeinek kielégítésére. Todaro meghatározza azt a fogalmat, amely a termelés kérdéseiben azt jelenti, hogy "a termelési tényezőket alacsonyabb költség kombinációban, a fogyasztásban, a fogyasztók elégedettségét (hasznosságát) maximalizáló kiadások elosztásában használják fel". Továbbá azt mondják, hogy az egyik gazdasági rendszer hatékonyabb, mint a másik (relatív értelemben), ha ugyanazon gazdasági erőforrások felhasználásával több árut és szolgáltatást nyújt a társadalom számára.
Ennek a koncepciónak az eredete jelenleg a marginalista iskola eredetével függ össze Antoine Augustin Cournot és Jules Dupuit munkájából, akik bevezették az üzleti és a társadalmi profitmaximalizálás vagy a profit fogalmát.
A gazdaság számos célkitűzésének egyike a termelés növelésével függ össze, amely már a kezdetek óta jelen van. A szakterület szakértői olyan kifejezéseket használtak, mint például a megnövekedett termék vagy termelés, a megnövekedett termelékenység, akár konkrét gépekről, akár általában a rendszerről.
A gazdasági hatékonyság két nagyon fontos szempontot ölel fel:
- Termelési hatékonyság: ez az a helyzet, amikor nem lehet valamilyen áru vagy szolgáltatás előállított mennyiségét növelni, hacsak valamely más termelt mennyiségét nem csökkentik, minden erőforrást és az elérhető legjobb technológiát felhasználva. Más szavakkal, az erőforrások újbóli átcsoportosítása nem teszi lehetővé, hogy több jószágot állítson elő anélkül, hogy kevesebbet kellene előállítania. Az egyetlen árucikk termelésének növelésének egyetlen módja a technológia fejlesztése vagy az erőforrások mennyiségének növelése. Ez azt jelenti, hogy az egyes termelők nemcsak a maximális termelést érik el a minimális erőforrások felhasználásával, hanem azt is, hogy a termelést a lehető legkisebb költséggel érik el.
- Csere- és fogyasztási hatékonyság: olyan helyzet, amikor a tényezők és az áruk olyan mértékben oszlanak meg az emberek között, hogy ha ez megváltozik valamely egyén javára, akkor szükségszerűen árt egy másiknak. Más szavakkal, az emberek között nincs olyan javak és tényezők újraelosztása, amely egyszerre javítja mindannyiuk jólétét.
